Átkot, rontást levenni valakiről, vagy megszabadulni tőle, korántsem gyerekjáték. Iszonyú nehéz művelet és kétséges a végeredmény is, én már csak tudom, hiszen több mint egy éve próbálok kikecmeregni a gödörből, egyelőre lényegesen kevesebb, mint több sikerrel. Szinte minden olyan eszközt bevetettem már, amelyet a képességeim és eddig szerzett tapasztalataim lehetővé tesznek, mégsem jutottam előrébb egy tapodtat sem. Ráadásul igen nagy az esélye, hogy az egész kalamajkát én idéztem elő és most a saját balgaságom levét vagyok kénytelen inni... Így jár, aki felelőtlen és meggondolatlan!

A varázslat, a mágia csodálatos, egyben rendkívül veszélyes tevékenység, vannak alapszabályai, amelyeket még a legkivételesebb helyzetekben sem szabad megszegni, én pedig figyelmen kívül hagytam ezt az írt, íratlan törvényt, fittyet hánytam rá. Olyasvalakit kötöttem magamhoz, aki erről nem tudott, ez pedig szembe megy mindennel, amit a boszorkányság tanít, megenged és elvár. Másokat megkötni, magunkhoz láncolni a beleegyezésük nélkül bűn és egyben oltári nagy meggondolatlanság. Aki ilyesmire vetemedik, az kénytelen számolni a következményekkel, amelyek akár beláthatatlanok is lehetnek.

Ne legyenek kétségeitek, a kötés és a varázslat sikerült, kettő fajta szertartást is elvégeztem, mindkettő nagyon hamar, szinte azonnal kifejtette a hatását, én pedig elégedetten nyugtáztam, hogy milyen hamar sikerült újra visszaédesgetnem valakit, aki nagyon fontos volt a számomra. Boldog voltam, mámoros érzéssel töltött el, hogy újra az életem része lett, aki előtte levegőnek nézett, büszke voltam magamra és a tudományomra. Majd szép lassan minden a visszájára fordult... 

Először csak apróságok tűntek fel, valami egészen más lett, mint annak előtte, de még magamnak sem tudtam megmagyarázni, mi is lehet az. Majd szép lassan, fokozatosan tisztulni kezdett kép, rájöttem, hogy csak részben kaptam meg azt, amit kívántam és amire annyira vágytam. Volt már olyan érzésetek, hogy valaki ott is van veletek, mégsincs igazán? Amikor nem kerek valami, amikor úgy látjátok, hogy minden rendben van, de mégis hiányzik a kirakós néhány fontos darabkája és ettől teljesen elbizonytalanodtok? Pontosan ez történt velem, velünk is. A varázslat tette ugyan a dolgát, de a korábban hús vér, szívből érző, odaadó valaki helyett csupán egy ragaszkodó árnyék maradt belőle, amely ugyan nem enged elszakadni magától, de már nem ad, csak elvesz és úton útfélen fájdalmat, kínokat szór maga körül. 

Es itt jön elő a boszorkányság alappillére, a hármas törvény. Minden jó és rossz cselekedet háromszorosan száll ránk vissza, legyen szó mágikus, vagy egészen hétköznapi dolgokról egyaránt. Azzal, hogy a beleegyezése nélkül végeztem el azokat a bizonyos praktikákat, csak annyit értem el, hogy legalább háromszor jobban fáj, hogy mégsem lett az enyém igazán és elengedni sem vagyok őt képes azóta sem. Az efféle varázslatok legnagyobb veszélye éppen ez, hogy a létrehozó ugyanolyan, sőt, sokszor erősebb csapdába esik, mint az, akit megbűvölt. Ilyenkor gyakorlatilag abba a helyzetbe csöppensz, hogy már nem bírsz enni, nem tudsz racionálisan gondolkodni, megszállottan, rajongva rohansz valaki után, akinek régóta egyáltalán nem is szabadna az életed részének lennie. Megcsal, hazudozik, megaláz, dróton rángat, de nem tudtok szabadulni egymástól.

Gyakorlatilag mindent megpróbáltam, hogy megszabaduljak ettől a karmikus börtöntől, amelyet magam köré emeltem. Varázsoltam, meditáltam, imádkoztam, mégsem jutottam egyről a kettőre. Félelmetes, ijesztő, egyben rendkívül tanulságos állapot. Nem tudom, van-e belőle kiút egyáltalán, bár a saját érdekemben szüntelenül kutatom, keresem a megoldást és a reményt sem adtam még fel. Talán meglelem egyedül az ajtót, talán más lesz majd, aki kivezet ebből az útvesztőből, még nem tudom, ha így lesz, áldott legyen érte. De egy biztos, soha többé nem követem el ugyanezt a hibát!

Szolgáljon történetem tanulságul mindazok számára, akik hasonló ostobasággal kacérkodnak. "Csak olyat teszek, amellyel mások javára leszek"!