Hosszú, másfél hónap kihagyás után újra itt. Mostanában elég nehezen tudom rávenni magam az írásra, ennek számtalan oka van, nem terhelnék vele különösebben senkit. Legyen elég annyi, hogy kissé zűrös az életem, a home office "gyönyörei", a különféle magánéleti problémák és a mindennapos megfelelési kényszer mellett többnyire sem időm, sem energiám leülni a gép elé. Majd igyekszem valahogy erőt venni magamon...

Ugyanakkor nem tudom szó nélkül hagyni, hogy végre itt az október, a legboszorkányosabb hónap, amely 31-én teljesedik majd  ki igazán, amikor Mindszentek előestéjén a túlvilág kapuja megnyílik és a földi, valamint a spirituális lét vonala elhalványodik, végül összeér. Ráadásul idén mindez egy másik varázslatos jelenséggel karöltve megy majd végbe, ugyanis Halloween, vagy ahogy szívesebben nevezem Sahmain éjjelén ismét teliholdban gyönyörködhetünk majd az égbolton. Miként készül minderre egy boszi? Természetesen, mint annyi minden másban, ebben sincsenek valódi szabályok, vagy konvenciók, így csak a saját módszeremet oszthatom meg veletek.

Elsősorban egy kis befelé fordulással és öntisztítással. A szokottnál is alaposabban figyelem lelkem rezdüléseit, a belső hangot, amely útba igazít. Ilyentájt még gyakrabban gyertyázok, az ásványaimat is sűrűbben veszem elő és leginkább védelmi varázslatokkal próbálom erősíteni magam és a környezetemet. Ha tehetem, kiszabadulok a város forgatagából és erdők mélyén csatangolok látszólag céltalanul, vagy patakok és folyók partján ücsörgök és magamba szívom a természet utolsó őszi ajándékait, a friss levegőt, a színek kavalkádját, a szél susogását, a víz csobogó hangját, az elemek ösztönös és mindent átható erejét. 

Sokszor magányosnak és elveszettnek tűnhetek és néha talán valóban az is vagyok egy picit. De a boszorkányok útja néha egyedül vezet a végtelenbe. "Aki keres az megtalál, a Göncöl ötödik csillagán"!