Végre, nemsokára vége... No, nem mindennek, csupán ennek a különleges és sok szempontból katasztrofális 2020-as esztendőnek. Nem mennék bele hosszas elemzésbe, ha röviden és tömören kellene jellemeznem az elmúlt 365 napot, akkor azt bizton állíthatom, hogy még a koronavírust és következményeit leszámítva is életem egyik, ha épp nem a legrosszabb éve volt. Akadt benne szép számmal fájdalom, csalódás, bánat, magány, szenvedés és minden olyan érzés, amelyet nem kívánok az ellenségeimnek sem, főként, hogy nincsenek is ellenségeim. Vagy mégis vannak, csak nem tudok róluk, de olykor erős a gyanúm, hogy valaki komoly rontást pakolt rám, csak tudnám, mivel érdemeltem ezt ki...

A lényeg, hogy jön a következő év és hogy miket tartogat számunkra, most még nem is sejthetjük pontosan és talán jobb is, hogy nem látunk tisztán a jövőbe. Mindenesetre még utoljára megtisztítom a környezetem, húzok egy kört, gyújtok egy mécsest, egy füstölőt és megpróbálok egy szebb, jobb és boldogabb időszakot varázsolni magamnak. Ugyanezt kívánom nektek is boszorkány és hétköznapi barátaim! Legyetek áldottak!